„Úgy gondolom, mindannyiunk, vállalkozók és közigazgatásban dolgozók közös célja kell legyen, hogy tegyünk valamit közösségünk, régiónk fejlődéséért. Ezt pedig nem lehet párbeszéd nélkül. Ezért vagyunk ma itt", nyitotta beszédét és az eseményt Kádár Gyula elnök. Aki román és német nyelvű beszédében latinul tette fel a legfontosabb kérdést: Quo vadis, Szatmár? Azaz merre tart Szatmár? Figyelembe véve, hogy a Német - Román Gazdasági Egyesületnek 46 tagja van, amely mintegy 13.500 alkalmazottnak biztosít munkát és megélhetést, ami Szatmár megye munkavállalóinak 15%-át teszi ki, nem túlzás azt mondani: a DRW útja szorosan összefügg Szatmár megye útjával. Ezért fel kell tenni azt a kérdést is: quo vadis DRW?
A tanácskozás részvevői pedig pontosan ezt tették. Kádár örömmel nyugtázta, hogy egy miszmogyorósi vállalkozó révén már Máramaros megyei tagja is van az egyesületnek, de Szilágy és Bihar megyéből is egyre élénkebb érdeklődés mutatkozik. A DRW ráadásul egyre szorosabb kapcsolatot ápol az ország másik hét hasonló jellegű gazdasági egyesületével. Kádár kiemelte, hogy a teljesen önkéntes alapon működő DRW (magyarán, senki sem kap fizetést munkájáért) igyekszik tanácsadással, illetve interregionális, sőt nemzetközi kapcsolatokkal segíteni tagjait. Ezen felül a DRW egyre nagyobb szerepet kíván játszani a szatmári kulturális és szociális élet, valamint a tömegsport támogatásában. És mindenekelőtt a duális képzés továbbfejlsztésében!
A tőle megszokott energikus beszédében Markos Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy a IV. páneurópai folyosó (Drezda - Bécs - Budapest - Bukarest - Szófia - Isztambul) megépülésével Arad és Nagyszeben régiója tovább erősödik majd, Észak-Nyugat-Erdélynek pedig szintén erősödnie kell ahhoz, hogy tartani tudja a lépést. „Szatmárnak van négy-öt olyan gazdasági ágazata, amiben igazán erős és amelyben komoly hagyományai vannak - ezeket erősíteni kell. A fejlődés azonban elképzelhetetlen megfelelő humán erőforrás, megfelelő szakképzés nélkül", jelentette ki, felhívva a figyelmet az oktatás fontosságára.
Markos elárulta, komoly veszélyben van a DRW legnagyobb szakmai rendezvénye, a Szatmáron készült termékexpo: egyszerűen nincs egyetlen megfelelő hely sem Szatmárnémetiben, amely otthont tudna adni egy ekkora volumenű eseménynek!
Gratulált a DRW tevékenységéhez Eugeniu Avram prefektus is, aki „aktivitásában, kezdeményezőkészségében példamutatónak" nevezte az egyesület működését a közigazgatási szereplők számára is. Avram további támogatásáról biztosította a DRW-ét, ő is szót emelt a duális képzés fontossága mellett és egy tanáccsal is előrukkolt: szerinte nagyobb érdekközösséget kellene vállalniuk a gazdasági szféra tagjainak, ily módon sikeressebben tudnák érvényesíteni érdekeiket akár a politikummal vagy a közigazgatással, de a nemzetközi viszonyokkal szemben is.
A hivatalos megnyitót Szepessy György, korábbi vívó világbajnok, az egyesület tiszteletbeli elnöke zárta, aki egy komoly morális töltettel rendelkező közmondással kezdte beszédét: a dicséret ajándék, de hogy irigyeljenek, azért meg kell dolgoznod! Szepessy emlékeztetett arra, eddig is igyekezett minél szélesebb kapcsolatokat kialakítani a DRW és a németországi gazdasági szféra között, ezt a tevékenységét pedig a jövőben is folytatni kívánja.
A nyitóbeszédek után a résztvevők - egyesületi tagok, decentralizált állami intézmények, felsőoktatási intézmények, a repülőtér, stb. képviselői - vacsora és kötetlen eszmecsere keretében beszélhették meg ügyes-bajos dolgaikat, ötleteiket, elképzeléseiket. Mindezt a DRW mottója - Építsünk hidakat! - szellemében.